Mivel édesítsük ételeinket? A cukorbetegeknek különösen fontos kérdés ez – mesterséges vagy természetes édesítőszereket használjunk?

Cukorral vagy édesítőszerrel? – hangzik a kérdés nap mint nap, mikor teával, kávéval kínálnak bennünket, s ki-ki meggyőződése szerint adja rá a választ. Van, aki a cukor édességében bízik, van, aki „felvilágosultan” az édesítőszert választja, s akadnak a mindent visszautasítók, akik tudják, a cukor – legyen az fehér vagy barna – mindenképp gyorsan felszívódó szénhidrát. Ezekkel pedig vigyázni kell, mert ugyan a szénhidrátok szükségesek a szervezetünk működéséhez, ám jóval többet fogyasztunk belőlük, mint amire szükségünk van. A túl sok cukor fogyasztása egészségügyi kockázattal is jár: az elhízás, cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek kockázata is nagyobb lehet, ha több cukrot eszünk a kelleténél.

A cukorbetegek számára sajnos nem választás kérdése a cukor vagy cukorpótló, számukra ugyanis szigorúan megszabott a fogyasztható szénhidrát napi mennyisége. Vajon mi a válasz az ő esetükben?

A méz ősidők óta édesíti életünket. Feltétlen rajongásunk – mely rendkívül egészséges összetevőinek szól – még azt is feledteti, hogy alig van kevesebb kalória, illetve szénhidrát benne, mint a cukorban, így sajnos cukorbetegek nem fogyaszthatják. A civilizációs betegségek megjelenésével – melyek egyik oka a túlzásba vitt cukorfogyasztás – egyre sürgetőbb lett az az igény, hogy olyan anyagok vegyék át az édesítés szerepét, amelyek nem hizlalnak úgy, mint a cukor, és kalóriatartalmuk is elhanyagolható.

Az első ilyen vegyület, melyet édes íze miatt kezdtek ipari méretekben előállítani, a szacharin volt. Több mint száz éve tart kalandos útja, mióta eljutott a gőzölgő lombikok világától az asztalunkig. Időközben kiderült róla, hogy nemcsak kesernyés utóíze okoz gondot fogyasztóinak, hanem azok a kísérleti eredmények is, amelyek a 70-es években bizonyították, hogy növeli a hólyagrák kockázatát – patkányokon. A rákkeltő hatást ugyan humán vizsgálatokkal sosem igazolták, de a bizalom már megingott, sokan kerestek más alternatívát…

A nátrium-ciklamát egy laboratóriumi véletlennek köszönheti felfedezését. Európában – így a hazai élelmiszerekben is – E 952 néven főleg üdítőitalokban találkozhatunk vele. Előnye, hogy kalóriamentes, sütéshez-főzéshez is használható, s nagyrészt emésztés nélkül távozik a szervezetből. Napi beviteli maximuma 7 mg/testsúlykilogramm.

Az aceszulfám-K szintén egy mesterséges, ám édes ízű vegyület, mely jellemzőjéről felfedezője akkor bizonyosodott meg, amikor kísérletezés közben megvágta az ujját, és ösztönösen megnyalta a sebet. Jelenleg ezt az E 950 néven is forgalmazott édesítőszert széleskörűen használja az élelmiszeripar: megtalálhatjuk energiamentes üdítőitalokban, snack-ekben, savanyúságokban, de tartalmazhatják a fogkrémek, egyes szájvizek is.

A legismertebb, cukorbetegeknek is ajánlott édesítőszer az aszpartám, amely korántsem jótékony tulajdonságaival vívta ki magának hírnevét, hanem azzal a máig tartó parázs vitával, melynek középpontjában vélt vagy valós egészségügyi kockázatai állnak. Az „aszpartámháború” túlnőtt saját hatókörén, a vitába bevonódtak a globalizációkritikusok éppúgy, mint az összeesküvéselméletek lelkes hívei és elvetői is. Az édesítőszer maga alapvetően két aminosavból, aszparaginsavból és fenil-alaninból áll. Íze a legközelebb áll a cukoréhoz, de annál 200-szor édesebb, nincs jellemző utóíze, ezért a legnépszerűbb cukorpótló. A legtöbb „light” terméknek, rágóguminak E 951-ként az aszpartam adja az édes ízét.

S akkor mi a megoldás? Aki a családja és a saját egészségére is tudatosan figyel, mindenképp mérlegelje, megéri-e mesterséges édesítőszereket fogyasztani. Ráadásul nem is kell feltétlenül közülük választania. Ha nem tudunk, vagy nem akarunk lemondani az édes ízről, természetes édesítőszert, azaz növényi kivonatot is választhatunk, ilyen például a sztívia. Népszerű a xilit (elterjedt nevén nyírfacukor), az eritrit, bár ezek sajnos jóval drágábbak, mint a cukor. A nyírfacukor azért jobb a hagyományos cukornál, mert jóval kisebb mértékben, lassabban szívódik fel, így kifejezetten alacsony a glikémiás indexe Ez azt jelenti, hogy nem okoz hirtelen és nagy vércukorszint-ingadozást, így különösen előnyös a cukorbetegek számára.

Azt is tanácsoljuk, hogy érdemes folyamatosan csökkenteni az elfogyasztott cukor mennyiségét. Kis kitartással hozzászoktathatjuk magunkat az ételek cukrozás nélküli, természetesen édes ízéhez.

További kapcsolódó cikkek:

Cukor, az egyik legerősebb függőségünk I.
Cukor, az egyik legerősebb függőségünk II.
Hogyan szokjunk le a cukorról?
Édes az élet cukorral - még édesebb nélküle

Tovább a Cukorbetegség cikkek oldalra